Tizenévesek agyműködését vizsgáló agykutatók megállapították, hogy olyan mértékű átrendeződés megy végbe az agyban kamaszkorban, ami felelős lehet a túlzott kockázatvállalásért, újfajta élmények kereséséért, vagy éppen az alkalmatlan válaszreakciókért. Egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a kockázatkereső magatartás bele van programozva a serdülők agyába, ami a pszichológusok hozzáállását is megváltoztatja a "problémás" gyerekekhez.

A vizsgálatok arra is rávilágítanak, miért vannak a serdülők fokozottan kitéve olyan betegségeknek, mint a depresszió, függőség, étkezési zavarok vagy a skizofrénia. Tizenkét éves korára a serdülők agyának mérete, redőzöttsége, tömege eléri a felnőttekét, és a megfelelő agyterületek specializációja is kialakul. Egy amerikai felmérés azonban kimutatta, hogy az agy számára ekkor még hosszú az út a felnőtté válásig. Az 1991-ben megkezdett tanulmány kétezer, akkor három és huszonöt év közötti személyt követett végig. Mágneses magrezonancia vizsgálat (MRI) segítségével kétévente felvételeket készítettek minden résztvevő agyáról. Ezzel a módszerrel a szövetek víz- és zsírtartalmának az aránya adható meg, mely az agy esetében megkülönböztethetővé teszi a főként sejtekből álló szürkeállományt a fehérállománytól A Jay Giedd által vezetett kutatócsoport filmre vette az egészséges agyban öt- és húszéves kor között végbemenő változásokat.
Kiderült, hogy bár a gyermekkor során a szürkeállomány megvastagodik, ezt követően az agy hátsó felétől kiinduló hullámban egészen a fiatal felnőttkor elejéig vékonyodik.
Lányokban a folyamat előbb ér véget, mint fiúkban. Mindez egybevág azzal a régi megfigyeléssel, hogy a tervezésért és végrehajtásért felelős homloklebenyi területek ekkor ébrednek fel, és a lányok előbb érnek meg ebben a tekintetben is.

Giedd le is vonja a következtetést: a tinédzserek jól teszik, ha sokat sportolnak, utaznak, zenélnek és nyelveket tanulnak - egyszóval változatos környezeti hatások érik őket.

Az elmúlt évtizedben a legtöbb erőfeszítés arra irányult, hogy öt-hatéves korig fokozzuk a gyerekek agyának stimulálását. Az újabb kutatások azonban rámutatnak, hogy a serdülőkor nem kevésbé lényeges életszakasz az agyi plaszticitás szempontjából. Számos kutató nem von ilyen szoros párhuzamot az agyban bekövetkező változások és a tinédzserek viselkedése között, de a többségük úgy véli, az iskolai éveket megelőző fejlesztő programokhoz hasonlóakra lenne szükség a serdülőkorúaknál is.